Vízfal a gyerekeknek, iszapos kút és egy hosszú beszélgetés az apósommal

Friedrich Fröbel, aki a 19. század első felében Németországban az első óvodák egyikét alapította, a kisgyerekeknek szánt játékait „ajándékoknak” nevezte: fagolyókat, kockákat, hengereket, amelyekből a gyerek maga fedezi fel a formákat. Engem mindig lenyűgözött, hogy egy ennyire egyszerű ötlet közel 200 év után is ott van szinte minden mai fejlesztő játékban.

Én is fából készítek játékokat, és idén nyáron a két lányomnak egy nagyobb munkába vágtam bele: egy vízfalba az apósomék kertjébe. Egy régi raklapra csavaroztam tölcséreket, átlátszó csöveket, kis vízikereket és egy félbevágott kannát, hogy a víz kanyarogva, csobogva, más és más úton jusson le az aljáig.

Csakhogy a kert végében álló ásott kútból felhozott víz zavaros volt, barnás és homokos, a tölcsérek alja egy délután alatt beiszapolódott.

Vasárnap ebéd után leültem az apósommal a diófa alá, és ott, a sütemény mellett kezdtük el kibogozni, mi lehet a baj.

„Ezt a régi szivattyút még tavaly ősszel engedtem le, egészen a kút aljáig, hogy biztosan mindig vízben legyen” – mondta, és a kút peremén átvetett fekete kábelre bökött. „Gondoltam, minél lejjebb, annál jobb.”

„Pont ez a baj” – feleltem, és megmutattam neki a telefonomon, amit előző este a szivattyubolt.hu oldalán olvastam. Ott ugyanis azt írják, hogy ásott kútban a gépet a kút aljától legalább egy méterre célszerű leengedni, különben a homokot és az iszapot is felszívja, és ettől nemcsak a víz lesz rossz, hanem a gép élettartama is rövidül.

Apósom hümmögött. „Akkor ezért barna a víz. Ha már újat veszünk, mit ajánlanak?”

„Olyan gépet, ami a kút vizébe merül, és úszókapcsolóval jön, hogy ha leapad a víz, magától leálljon” – mondtam. „Az oldal szerint az ásott kutakhoz való szivattyúk általában 130-150 milliméteres átmérőjűek. Az ásottkút szivattyú kategóriában ilyenekből van egy egész sor.”

„És mire lógassuk?” – kérdezte, és közben a kábelt nézte. Erre is volt válasz: nem a kábelre, hanem függesztő kötélre, mert a kábelt idővel megrongálhatja a súly, akár el is szakadhat.

Apósom elvörösödött, mert a régi gép pontosan a kábelén lógott. Aztán én kérdeztem: „Milyen mélyen áll nálunk a víz?” Szerinte nyáron nyolc méter körül. Erre megmutattam neki a legmeglepőbb számot az egész oldalon: ha a vízszint nyolc méteren kezdődik, a gép a feltüntetett vízmennyiségnek jellemzően csak a 40%-át szállítja. Ezen sokáig gondolkodott, aztán azt mondta, akkor ne a legkisebbet nézzük.

A felesége a teraszról szólt ki, hogy most az egyszer ne kapkodjuk el. Végül nem találgattunk tovább: apósom kockás papírra felírta a kút mélységét és a nyári vízszintet, és a Szivattyú bolt termékoldalain – szivattyubolt.hu-n belül – ezekhez mérve szűkítettük a kört előbb kettőre, aztán egyre.

Az új ásottkút szivattyú beszerelését egy szerelő végezte, nem is kérdés volt, hogy nem mi ketten bütykölünk a kút fölött. Apósom végig ott állt mellette, és olyan arcot vágott, mint aki most vizsgázik. Minden lépésnél megkérdezte, miért pont úgy, és a szerelő türelmesen elmagyarázta, miért kell a gépnek a kút közepén, az aljától távolabb lógnia, és miért nem a kábel tartja a súlyát. Este a vacsoránál apósom már úgy mesélte ezt a feleségének, mintha egész életében kutakkal foglalkozott volna.

Két nappal később a lányok újra a vízfalnál álltak. A víz tisztán futott le a tölcséreken, a vízikerék pörgött, és a kisebbik felkiáltott, hogy most már látja, merre megy a víz a csőben. Aznap délután három új útvonalat épített a tölcsérekből, és mindegyiknél megjósolta, melyik kanyarban lassul le a víz. Ennél jobb bizonyítékot nem kérhettem arra, hogy egy játék csak annyit ér, amennyit a mögötte lévő dolgok engednek. A vízfalat én építettem, de azt, hogy működjön, egy jó beszélgetés, egy türelmes após és a szivattyubolt.hu oldalán olvasott néhány bekezdés tette lehetővé. Nagyon meg vagyok elégedve ezzel a céggel és termékeivel, szívből ajánlom mindenkinek.