Ha színes tányér utánpótlásra van szükséged, itt megtalálod!

A pedagógia nagyon nehéz kenyér, ahogyan szokták mondani. Különösen mostanában, amikor úgy érezzük, annyi segítséget sem kapunk, mint azelőtt. De most nem is vinném el a dolgot ebbe az irányba, hiszen aki szeretne, az úgyis utána tud nézni a hírekben. Enélkül sem könnyű a dolog, nem véletlenül vélekedünk sokan úgy róla, hogy nekünk ez nem munka, hanem küldetés. Ezen is lehet élcelődni, de ha majd nem lesz, aki normálisan megtanítja a gyerekeket az alapvető dolgokra, akkor majd alaposan elgondolkodnak azok, akik eddig csak a saját kis iskolai sérelmeitől vezérelve kárörvendtek rajtunk, tanítókon és tanárokon. Na mindegy, most nem ez a fontos. A lényeg, hogy mi, akik még csináljuk, tartsunk össze. A kollégáimmal szerencsére többségében ugyanezen az állásponton vagyunk, ahol csak tudunk, segítünk egymásnak, legyen szó akár iskolai, akár azon kívüli problémáról. Ha valakinek gondja akad az egyik gyerekkel, igyekszünk tanácsot adni, máskor egymás módszereit próbáljuk ki a hatékonyabb tanításra, megint máskor pedig olyan oldalt ajánlunk a másiknak, ahonnan nagy tételben szerezhető be színes tányér. Hogy ez hogyan kapcsolódik az egészhez? Máris elmesélem!

Annak érdekében, hogy frissen tartsuk a megszerzett tudásunkat, illetve, hogy megszerezzük a szükséges krediteket, időről időre továbbképzéseken kell részt vennünk. Lehet ez akár pedagógiatudományi, adminisztrációs, vagy éppen fejlesztőpedagógiai, attól függően, hogy milyen irányba specializálódtunk, vagy merre szeretnénk tovább fejlődni. Engem mindig is érdekelt az utóbbi, így az alap tanítói diplomám után fejlesztőpedagógusnak tanultam tovább. Az olyan gyerekeknek, akiknek valamilyen tanulási nehézségük van, menthetetlenül lemaradnak a társaiktól, ha nem részesítjük őket megfelelő készségfejlesztésben. Ezek a gyermekek nem buták, csak mások, más igényeik vannak. Régen elmúltak már azok az idők, mikor egy diszlexiás vagy diszkalkuliás gyereknek esélye se volt az életben valaha is érettségit vagy annál is magasabb végzettséget szerezni és munkát találni. Ezek a fejlesztő játékok és foglalkozások pontosan arra valók, hogy behozzuk a lemaradást, és ne érezze úgy egyetlen tanuló sem, hogy cserben hagyták. Nos, az ilyen továbbképzések, szemináriumok arra is jó alkalmat biztosítanak (a szakmai fejlődésen túl), hogy a kollégákkal egymást is segítsük.

Van egy nagyon kedves kollégám, Juci, akivel rendszeresen együtt járunk ilyen továbbképzésekre. Róla azt kell tudni, hogy bár a férje éttermet üzemeltet, ami elég jól is megy, ő mégis kitart a tanítás mellett, mert ahogy mondtam, nekünk ez sokszor inkább hivatás, mint munka. Szóval mikor Jucival legutóbb távol voltunk egy képzésen, akkor az ebédszünetben elmesélte, hogy milyen gondban vannak otthon. Egészen különleges az éttermük, leginkább fúziós konyhaként lehetne leírni. Vannak benne indiai, kínai, thai hatások, na meg sok-sok közel-keleti és mediterrán is. Voltam már náluk párszor, elmondhatatlanul finomak, amiket felszolgálnak. Emellett a külcsínre is ügyelnek, az egész hely csak úgy árasztja magából az orientális hangulatot a falfestéssel, dekorációval, zenével. Még arra is odafigyeltek, hogy az étkészlet is passzoló legyen, elvégre egy ennyire tematikus étteremben nem lehet egyszerű, fehér tányérokon felszolgálni az ételt, ehhez nem illik más, mint színes tányér. Meg kell adni a módját ennek is. Mindez arról jutott Juci eszébe, hogy a képzésen a színek használatát, jelentőségét vettük, ő pedig, ahogy említettem, a szünetben elpanaszolta, hogy mi a helyzet étterem-fronton.

Történt ugyanis, hogy egy friss, és elég balfácán kisegítő szerencsétlenkedett a mosogatógéppel, és ennek nagy mennyiségű színes tányér látta a kárát. Azóta persze kirúgták az illetőt. de ettől még a kár jelentős, és csak annyi maradt, amennyivel éppen hogy el lehet működtetni az éttermet. Szóval a férje gondban van, hogy honnan szerezzen utánpótlást, mert nem jó ám akármilyen. Ide bizony magas minőségű, mázas tányérok kellenek, amik bírják a strapát, és nem használódnak el egy-két éven belül. Sajnos akkor hirtelen nem tudtam Jucinak semmit sem mondani, lévén egyáltalán nem néztem még utána ilyesminek, hiszen nem volt rá szükségem. Ha tányérokat, edényeket vettem, akkor csak kis tételben, nem akkorában, amennyire egy étteremnek van szüksége. De megígértem neki, hogy próbálok segíteni, és én is szétnézek a neten, hátha a szűz kéz szerencsét hoz. Történt már hasonló velem is, amikor a lányom talált nekem megoldást valamire, amiről addig talán nem is hallott. A szeminárium végeztével hazamentünk, én pedig némi lazítást követően eleget is tettem az ígéretemnek, és nekiálltam keresgélni.

Nem voltak nagy reményeim, mikor beírtam a keresőbe, hogy “színes tányér“, hiszen meg voltam róla győződve, hogy Magyarországon kb. minden lakberendezési áruházban, vegyeskereskedésben és százforintos boltban van a kínálatban ilyen, csak éppenséggel nem mindegy, hogy milyen minőségben. A mesefigurás meg mintás műanyag tányérok eleve ki vannak zárva, hiszen, ahogy mondtam is, minőségi és strapabíró darabokra van szükség egy étterem működtetéséhez. Ahogy nézelődtem, belefutottam a hunniakristaly.hu oldalába is, amiről még nem is hallottam korábban. A neve alapján azt feltételeztem, hogy kristályüveg dolgokkal foglalkoznak, de azért adtam egy próbát, hátha mázlim lesz. És az is lett! int kiderült, a Hunnia Kristály egy három évtizede sikeresen működő vendéglátó-ellátó, ahol éttermek, kávézók, cukrászdák és üzemi konyhák működtetéséhez szükséges felszereléseket, gépeket, kiegészítőket lehet vásárolni. És mit adnak az égiek? Hát olyan sok és gyönyörű színes tányér található a kínálatukban, hogy azt elmondani is lehetetlen! És ami még meglepőbb, hogy stílusban is kitűnően passzol egyik-másik Juciék éttermének hangulatához! Ki gondolta volna, hogy ilyen rövid kutatás után ennyire értékes weboldalra lelek? Nem is haboztam tovább, rögtön másoltam is ki a címet és küldtem el nekik, hogy akár még aznap végig tudják nézni a felhozatalt, hátha megtetszik nekik néhány.

A hétvége után, hétfő reggel Juci már nagy örömmel fogadott a tanári szobában, és nagyon szépen megköszönte a segítségemet. Nem akart üzenetet írni, ezt mindenképpen személyesen szerette volna megtenni. Ahogy elmesélte, a férjével nagyon boldogok, hogy elküldtem nekik a Hunnia Kristály színes tányér kínálatát, óriásit könnyítettem a dolgukon. Mint kiderült, annyira hasonló némelyik, az oldalon bemutatott tányér azokhoz, amik elpusztultak, hogy ha innen beszerzik az utánpótlást, egyáltalán nem lesz érezhető a változás, a törzsvendégeknek se biztos, hogy fel fog tűnni. Igaz, hogy ez most némi befektetéssel fog járni számukra, hiszen a minőségi éttermi porcelán nem olcsó, ám még így is jobban jönnek ki, mintha egy kézműves fazekassal elkészíttetnének kell mennyiségű pót darabot, ráadásul előbb hozzá is jutnak. Mert bizony, az étterem nem állhat le amiatt, hogy a vezetőség nem gondoskodik a fogyó eszközök pótlásáról. A hétvége folyamán kapcsolatba is léptek a céggel, és meg is rendelték a megfelelő mennyiségű, méretű, alakú és színű színes tányért, hogy minél hamarabb ott lehessenek a vendéglőben, várva, hogy újabb és újabb betérő fogyaszthassa el róluk az ínycsiklandó keleties ételeket.