Egy idő után szembetűnőek az alkoholizmus testi következményei

A fejlesztőpedagógia nehéz kenyér, ez vitán felül áll. Elképesztően sok türelemre és kitartásra van hozzá szükség, na meg nem árt hozzá egy jó nagy adag kitartás is, meg persze elhivatottság. Akikből ezek hiányoznak, azok hamar rájönnek, hogy ez nem az ő pályájuk, és ott is hagyják a szakmát. Ellenkező esetben csak frusztráció, csalódottság és elkeseredettség lesz az osztályrészed, amit egy idő után megpróbálsz majd máshogy levezetni. Nem saját tapasztalatból mondom, csupán közvetve éltem át, hogy milyen hatással is lehet ez a keserűség valakire, aki nem alkalmas erre a pályára, avagy idő előtt belekeseredett, de az biztos, hogy amikor már az alkoholizmus testi következményei jelentkeznek rajtad, akkor minél előbb érdemes elgondolkodni a kilépésen. Egy munkatársam járt így, és mondanom se kell, nem csak neki okozott nehézségeket ez az állapot, hanem nekünk, a munkatársainak is. Egy darabig tűrtük a dolgot, reménykedtünk benne, hogy csak időszakos állapotról van szó, de sajnos csalódnunk kellett mind a saját megérzéseinkben, mind pedig az emlegetett munkatársban.

Egy alapítványi, jobban mondva magánkézben lévő intézményben dolgozom, ahol problémás gyerekekkel foglalkozunk, persze jó pénzért. A gazdagoknak valahogy sokkal gyakrabban lesznek speciális nevelési igényűek a gyerekeik, jó kérdés, hogy mi lehet az összefüggés. Amire én gondolok ezzel kapcsolatban az merőben szakmaiatlan és elfogult, szóval le sem írom inkább. Vannak figyelemhiányos kölykök, különböző tanulási, értési nehézségekkel küzdők, vannak agresszívek, erőszakosak, aztán olyanok is, akik valamilyen lelki vagy szellemi visszamaradottsággal, defektussal küzdenek – velük a legnehezebb. Gyanítom egyébként, hogy csomóan közülük egyszerűen csak neveletlen és a szüleik nem akarják őket állami iskolába járatni, de nekem mindegy is. A munkámat elvégzem, a gyerekekkel szeretek foglalkozni, és nem mellesleg magasan a piaci átlag fölött keresek. Nekem ennyi elég is, emellett bőven megfér a küldetéstudat és a lelkesedés. Viszont a jelek szerint nem mindenkinek elég ennyi.

Még ha számításba is vesszük azt, hogy valaki gyengébb idegzetű, nincs úgy türelme a furcsa, más igényű gyerekekhez, az olyan szintű szétcsúszást, mint amit a kedves kolléga produkált, nem indokolja semmi. Először még nem volt feltűnő, mert ha valaki inni kezd, azt általában nem nap közben teszi, hanem a szabadidejében. Esténként lecsúszik először pár pohár bor, aztán egy egész üveg, majd kettő, és végül odáig fajul a helyzet, hogy a véralkohol folyamatos szinten tartást igényel, különben jönnek az elvonási tünetek. Megjelennek az alkoholizmus testi következményei, a piros arc, a feldagadt kéz, az állandó acetonszag, az egyensúlyzavarok, a kedvetlenség, és előbb-utóbb a szellemi leépülés. Ha valaki ilyen stádiumba jut, annál már tényleg csak a drasztikus beavatkozás segít. És ne gondoljátok, hogy ehhez hosszú évek ivászata kell! Ha valakire olyan hatással van, ha kevésbé tolerálja a szervezete, akkor akár egy év alatt is nagyon csúnyán bele lehet csúszni az alkoholizmusba! Tudom, mert sajnos végignéztem.

A szóban forgó munkatárs már többször is említette korábban, hogy egyre inkább érzi magán, ahogy fogy az ereje az egészhez. Természetesen szakmailag kifogástalan maradt, tökéletesen ellátta a feladatát és a gyerekek is ragaszkodtak hozzá, mert végtelenül kedves és szerethető ember, de valami egyszerűen eltört benne. Többször előfordult, hogy másnaposan jött be dolgozni, el-elkésett reggel, feledékennyé vált, közel sem vett részt a pedagógusi közösség munkájában, mint azelőtt, és a végén már az is feltűnő lett, hogy néha eltűnt szem elől. Mint kiderült, ilyenkor elbújt egy szertárba és a hozott italt iszogatta. Ez sajnos annyira elharapódzott, hogy kis híján fegyelmi eljárás lett belőle, de kiálltunk mellette, ő pedig megígérte, hogy változtatni fog. Egy darabig ment is a dolog szépen, de aztán elkezdett újra visszacsúszni, ekkor már az alkoholizmus testi következményei is kezdtek rajta kiütközni. Ekkor döntöttük el a többiekkel, hogy sürgősen össze kell hívni egy zárt értekezletet, és kitalálni, hogy mit is kezdjünk vele. Elveszíteni semmiképp sem akartuk, mert pótolhatatlan hiányt hagyott volna maga után, ráadásul ennyire jó és szakképzett fejlesztőpedagógus nem terem minden bokorban. Így tehát eldöntöttük, hogy keresünk valami megoldást, amivel ki lehet kezeltetni, és visszakaphatja a normális életét, mi pedig a kedves munkatársunkat.

Mindenki elkezdett kutatni, hogy hogyan és hol lehetne kezeltetni sanyarú sorsú kollégánkat, néha még a szünetben a tanáriban is erről tanácskoztunk. Természetesen úgy, hogy ő ne legyen jelen, hiszen nem voltunk biztosak benne, hogy jó néven venné az aggodalmunkat. Mindenki igyekezett a lehető legtöbbet megtudni erről a függőbetegségről, és arról, hogy hogyan lehet kezelni. Én is innen tudtam meg mindazt, amit jelenleg tudok, de az a helyzet, hogy az alkoholisták kezelése elég kényes téma. Nem sokan beszélnek róla, sőt, sokan kifejezetten tabuként kezelik. A hivatalos adatok is sokkal kevesebb alkoholfüggőről számolnak be, mint amennyi valójában található az országban, így egyáltalán nem könnyítette meg a dolgunkat az online található információtömeg. Amit találtam, mármint a kezeléssel kapcsolatban, az is mind a több hónapig tartó, régi protokoll szerinti elvonókúra volt, ami rengeteg szenvedéssel és időkieséssel jár, ráadásul elég kicsi is a sikerrátája. Mindamellett pedig egyáltalán nem biztos, hogy bejut egy ilyen kúrára, hiszen a helyek korlátozottak és a kezelés sokáig tart. Emellett pedig én személy szerint nem vagyok a nyugtatókkal és gyógyszerekkel tömés híve, az csak újabb függőséghez vezethet. Szóval gondoltam egyet, és elkezdtem nézelődni a magánszférában is, hátha találok alternatívát. Így már sokkal sikeresebb volt a kutatásom!

Ráakadtam egy magánkézben lévő terápiás központ oldalára, ami teljesen új oldalról közelíti meg a kezelést. Itt nem kell hosszú hetekre, hónapokra alávetnie magát a páciensnek a kísérletezésnek, gyógyszerezésnek, hanem mindössze 28 nap alatt kikupálják a hozzájuk betérőket. Ebben egy teljesen új, terápiás módszer és persze egy neves addiktológus szakember van a segítségükre. Az igazi extra csak ezután következik: a kezelésben részt vesznek a korábbi, felépülőben lévő vagy gyógyult alkoholisták, akik szintén ennek az intézménynek köszönhetik a visszakapott egészségüket. Ilyen segítségnyújtás mellett számomra is abszolút hihetővé vált, hogy mindössze egyetlen hónap alatt rendbe teszik még azt is, akin már mutatkoznak az alkoholizmus testi következményei. Persze meg kell, hogy előzze ezt az egészet egy konzultáció, állapotfelmérés, és csak utána jöhet a kezelés. De az oldalukon azt írták, hogy az általuk ápoltak háromnegyede rendbe jön, ami elég jó arány, figyelembe véve az emberi tényezőket is. A legtöbb alkoholista egy hagyományos elvonó után is jó eséllyel újra a pohárért nyúl, de ha itt ennyire sikeresen gyógyítanak, akkor mindenképpen megér egy próbát! Körbe is küldtem körlevélben az elérhetőséget a kollégáknak, akik szintén egyetértettek velem abban, hogy ez lesz a jó megoldás! Már csak az alkalomra várunk, hogy mikor tárhassuk a munkatársunk elé a szándékunkat, de mindenképpen azt kell, hogy érezze: mi aggódunk érte és segíteni szeretnénk neki!